A menyasszonyi hennafestésnek van az egyik legrégebbi időkig visszanyúló hagyománya a hennafestés területén. Egészen az újkőkorig visszamenőleg találtak erre bizonyítékokat a mediterrán civilizációk tárgyi emlékei közt. Az esküvői hennafestés több mint 6o országban hagyományosan elterjedt, és később, a vándorlások során az emberek tovább vitték ezt a hagyományt olyan országokba is, melyeknek hagymányaihoz eredetileg ez nem tartozott hozzá.
A menyasszonyi hennafestés többnyire azonos módon történik a muszlim, keresztény, zsidó, roma, zaratusztra, szik, hindu országokban, és minden egyéb helyen, ahol a henna elérhető.
A termékeny területek használatba vétele és az állatok háziasítása Törökországban, Szíriában, Jordániában és Izraelban i.e. 8ooo körül kezdődött. A nők valószínűleg nagy részt vállaltak a növénytermesztéssel kapcsolatos munkálatokban, mely leginkább a családi fészek közelében zajlott. Az egyik női istenség Anat (akit először Egyiptomban említenek, később Mezopotámiában és Izraelben is), a háborúk istennője volt. A Baal és Anat-ról szóló Ugriti eposzokban Anat hennával díszíti magát.
Csodálatos dolog, ha egy hennafestő részese lehet egy ilyen fontos eseménynek. A menyasszonyi hennafestés esetén a művész csak a menyasszonyra figyel, nem úgy, mint a fesztiválok, partik során, ahol akár 5o-nél is több mintát készít el naponta. Ha a menyasszony úgy kívánja, hogy a vendégei is legyenek megfestve hennával, érdemes még egy hennafestőnek a helyszínre mennie, hogy mindenkire elegendő idő jusson.
Az indiai esküvői hennafestés mintái hihetetlenül részletgazdag minták, így nagyon fontos, hogy ha ilyen jellegű festést készít valaki, legyen elegendő tapasztalata. A teljes menyasszonyi festés hagyományosan a következő testrészek hennázását jelenti: mindkét kézfej, tenyér, lábfej, ujjak, körmök. Ez a munka körülbelül 2-6 órát vesz igénybe a minta bonyolultságától és a festő tapasztalatától függően.
Forrás: hennalap.com