A pünkösd jelentősége az, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között.
Az Újszövetség az Apostolok cselekedetei első két részében számol be a keresztény pünkösd, vagyis a „tüzes nyelvek ünnepének” lényegét jelentő eseményekről. Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok és Szűz Mária visszatértek Jeruzsálembe, és abban a „felső szobában” szálltak meg, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora, a lábmosás és más fontos események helyszíne is volt. Ezen alkalommal az apostolok maguk közé fogadták Júdás helyére tizenkettedik apostolként Mátyást.
A zsidó pünkösd, a sávuot napján ismét együtt voltak a „felső szobában” az apostolok, Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor az Apostolok cselekedetei szerint csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően – noha valamennyien zsidók voltak – különféle nyelveken kezdtek beszélni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről – a diaszpórából – érkezett zsidóknak, mindenkinek a maga nyelvén. Ez nagy megrökönyödést keltett, és a kívülállók közül sokan azt hitték, hogy bortól részegültek meg. Az apostoloknak és a jelenlévőknek Péter apostol magyarázta el a történtek lényegét: Jóel próféciája teljesedett be, és az Úr kitöltött lelkéből minden halandóra. Ezen a napon aztán háromezer lélek csatlakozott Jézus követőihez. Vagyonukat eladták, és az Apostolok cselekedetei szerint „napról napra egy szívvel és lélekkel együtt voltak a templomban.”
Vörös pünkösd és pünkösdi királyság
A húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan a pünkösd körül is sokféle egyházi és népi hagyomány alakult ki. A keleti egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keleti egyházban liturgikus szín is csatlakozik a pünkösdhöz, a hívők zöld ágakat visznek a kezükben. A pünkösd jelentőségét mutatja az is, hogy a liturgikus év további napjait a pünkösdhöz viszonyítva állapítják és nevezik meg.
Az egyházi szokások mellett a pünkösdhöz számos népszokás is kötődik. Májusban például sok helyen pünkösdi királyt választottak, a szokásra már a 17. századtól fogva vannak adataink. A pünkösdi királyt jellemzően ügyességi játékok során választották ki a fiatal legények közül. A feladatok között egyrbek mellett, előfordulhatott bothúzás, futás, birkózás, kakasütés és gúnárnyak-szakítás. Egy 19. század elejéről fönnmaradt szokásgyűjtemény szerint a megválasztott pünkösdi király számos előjogot élvezett egy teljes éven át: minden lakodalomba meghívták, ingyen ihatott a kocsmában, a többi legénynek pedig engedelmeskednie kellett a pünkösdi királynak.